PROTEKCIÓ PLACEBO:
Az egyik napilapban nagy cikk jelent meg a gyógyszerek pszichológiai hatásáról. Néha a hatóanyag nélküli gyógyszerutánzat (ez a placebo) is hatásos, mert a beteg bízik benne. Néha a jogász is találkozik ilyesmivel. Erről mondok el egy igaz történetet. Régi ismerősöm hív fel. Izgatott. Nagy-nagy segítséget kér. Tudja, hogy nem tehetném meg, de mégis . . . Arról van szó, hogy húgának férje (akit még látásból sem ismerek) ma délután szakvizsgázik a mi épületünkben, a II. emeleten. Én biztosan ismerek mindenkit, szóljak néhány jó szót az érdekében. Nem lehet megtenni. Nem is szokás, nem is szabad. Nehéz megtagadni, rosszul esne neki, talán még a vizsgázót is megzavarná. Orvosul: ártani semmi esetre sem szabad. Jó, mondom, megteszem, „amit megtehetek”. Valódit mondtam, ha nem is igazat; nem teszek semmit, mert nem is tehetek. Talán kicsit szégyelltem is, hogy nem utasítottam vissza kereken. Másnap telefon, Hálálkodás. A sógor kitüntetéssel vizsgázott. Nyugodtan ment neki a vizsgának, hiszen „szóltak az érdekében” és látta, hogy a bizottság is jóindulatúan kezeli. Örökké hálás - üzente. Mert aki tud és emellett bízik is önmagában - és itt hatott a protekció placebo - az jól is vizsgázik. És aki jól vizsgázik, azt minden vizsgabizottság jóindulatúan kezeli . . . Ismerősöm talán máig sem vette észre, hogy nem kérdeztem meg a sógor nevét. . . sem előre sem utólag, (Dr. Mérő Endre: A jogász válaszol; Lapkiadó Vállalat; 1986)
