Dr. Petrik Ferenc: Született bűnöző és gén

SZÜLETETT BŰNÖZŐ ÉS GÉN:

„A legnagyobb mértékben szégyenletes az, hogy egy értelmes lélek oly isteni megépített házban lakozik, mint a test, és teljesen ismeretlen előtte annak pompás szerkezete” — mondta Róbert Boyle, és ezt a megállapítást mi elsősorban az emberi tudat műkö¬désére vonatkoztatjuk.

A barna szemű szülőknek csaknem mindig barna szemű lesz a gyereke is. Vörös hajú szülőknek nem valószínű, hogy fekete hajú a gyermeke. Négerektől nem születik fehér bőrű ember.

Ha ezek a külsődleges jegyek a szülőről a gyermekre átszállnak, akkor éppen a legfontosabb szerv, az agy, az idegrendszer sajátosságai miért nem öröklődnek? Vagy öröklődnek?

Ezen gondolkodott el Cesare Lombroso olasz orvos is a múlt században. Neki is feltűnt, hogy vannak olyan családok, ahol a dédpapától kezdve mindenki bűnöző volt. Ez nem lehet véletlen, gondolta az olasz tudós. Méréseket végzett, s összefüggéseket állapított meg a koponya méretei, a koponya alkata és a bűnözés között. Van tehát — állította született bűnöző típus, és a bűnöző tulajdonságok öröklés útján szállnak át az utódokra. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a megtorló intézkedéseket nem az elkövetett cselekménynek, hanem a bűnöző típusának megfelelően kell megállapítani. Fontosabb tehát a koponyaalkat, mint az, hogy a tettes mit követett el, anyagyilkosságot-e vagy tyúklopást. Vagy éppen nem követett el semmit. Aki született bűnöző, el kell különíteni, deportálni, kasztrálni vagy sterilizálni kell, hogy negatív biológiai tulajdonságait ne örökölhessék. Nem nyomozókra és bírákra van szükség, hanem orvosokra és antropológusokra. Nem a tett számít, hanem a tettes. Nem a társadalom felelős a bűnözésért, hanem a koponyacsont varrata, a kidomborodó szemöldökív.

Ettől az irányzattól azután egyenes út vezetett a fasiszta fajelmélet uralmáig, amikor állítólagos biológiai tulajdonságok alapján embermilliókat lehetett veszélyes emberfajnak minősítve deportálni és megsemmisíteni függetlenül attól, hogy ezek az emberek követtek-e el valamit.

Egy dolog miatt azonban Lombroso iskolája feltétlenül hasznos volt. Felhívta a figyelmet arra, hogy nagyobb gondot kell fordítani az ember biológiai tulajdonságai és a társadalomellenes beállítottság összefüggéseire.

Mert nem helyes úton járnak azok sem, akik a bűnözés okait csak a társadalmi környezetben vélik megtalálni. A szocialista országokban évtizedekig az volt az uralkodó felfogás, hogy a bűnözés egyedüli oka a kapitalista társadalmi környezet. Ha ez megszűnik, megszűnik a bűnözés is. Nem így történt. És ismerünk nem szocialista irányzatokat is, amelyek — más alapállásból ugyancsak a társadalmi környezetben látják a bűnözés kizárólagos okait.

Ez ma korunk egyik nagy kérdése: ki a felelős a bűnözésért? Ma mind gyakrabban egy új bűnöst ültetnek a vádlottak padjára: a kromoszómát. Vajon mi az ő szerepe?

Kétségtelen, hogy az ember nemcsak társadalmi, hanem biológiai lény is. Születésekor magával hoz egy genetikai információs programot. Ez a genetikai információ határozza meg biológiai felépítését, többé-kevésbé értelmi képességeit is.

Mi is az a sokat emlegetett gén? Az ember minden sejtjében van egy raktározó berendezés, amiből az ember fejlődését meghatározó információk eljutnak a test minden részébe. Az információ tárolása a sejtmag kromoszómáiban történik, ez az információ irányítja az ember jellemző vonásainak kifejlődését. És mi a gén? A kromo-szómának az egysége, az öröklődés lényeg-hordozója. Az ember fejlődését általában 46 kromoszóma irányítja és ellenőrzi, a gének száma több ezer.

Nos, ezek meglehetősen száraz tények. Mennyiben határozzák meg viszont ezek az ősöktől kapott gének az ember személyiséget? Erről még mindig meglehetősen keveset tudunk. Tudjuk, hogy a génnek meghatározó szerepe van a szem színében (a barna szeműek génje domináns a kékszeműséghez képest), a vérzékenység, a színvakság és még néhány rendellenesség öröklődésében. Nagyon eltérőek a vélemények viszont abban, hogy örökletes tényezők mennyiben játszanak szerepet az ember értelmi képességeinek, s ezzel összefüggésben a bűnözésre való hajlamnak kialakulásában? 1875-ben megvizsgálták egy csillád leszármazási tábláit, őrájuk ma is sokszor hivatkoznak. A családfő Max Juke, akinek 709 leszármazottja közül 76 fegyenc, 128 prostituált, 18 bordélyház-tulajdonos és 200 csavargó volt. Génjeik vagy környezetük hatására lettek ezek az emberek bűnözők?

Az emberi gondolkodás a genetikai tényezők és a környezet tényezőinek állandó és együttes hatása alatt formálódik. Milyen mértékben függnek azonban az értelmi képességek az örökléstől, és milyen mértékben a környezettől? Ennek kiderítésére számos kísérletet végeztek. Az egypetéjű ikrek kromoszómatartománya megegyezik, míg a kétpetéjű ikrek csak ötven százalékban rendel¬keznek közös, öröklött jegyekkel. Az egypetéjű ikrek közötti különbségek tehát csak a környezet hatásával magyarázhatók, míg a kétpetéjű ikreknél sok eltérés öröklésből is származhat. Kiderült, hogy ha az egypetéjű ikreket születésüktől fogva különválasztva, különböző környezetben nevelik, értelmi képességüket tekintve mégis sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint a velük együtt nevelkedő kétpetéjű ikrek.

Az örökbe fogadott gyermekek tanulmányozása során derült ki, hogy akiket születésüktől fogva nem saját szüleik neveltek, akik édesanyjukat nem ismerték, mikor felnőttek, értelmi képességeik nem nevelőszüleik, hanem a vér szerinti szülők értelmi képességeivel voltak azonosak. Az értelmi fejlettség szintjét ebben az esetben is alapvetően a genetikai örökség határozta meg — állítják. A gyermekotthonokban végzett kísérletek is érdekes tapasztalatot adnak. Ide a gyermekek közvetlenül születésük után kerülnek és a körülmények minden gyermek számára egységesek: azonos étrend, oktatás, szabad idő, azonosak az őket körülvevő emberek. Kísérleti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezeknél a gyerekeknél is ugyanolyan szóródást tapasztalhatunk az intellektuális képességek terén, mint a többi gyereknél. Az azonos környezetnek tehát gyakorlatilag nincs meghatározó jelentősége — vonják le sokan a következtetést.

Egyes kutatók még tovább mentek a feltételezéseikben. Tudjuk, hogy hibás kromoszómaszám esetén testi rendellenességek lépnek fel. (A normális nőnemű állapot XX kromoszóma, a férfinak XY kromoszómája van.) Újabban előszeretettel számlálgatják a bűnözők kromoszómáit.

Egy skóciai kórházban például megvizsgálták a súlyos bűn-cselekményeket elkövetett bűnözőket, és ebben az egyetlen kórházban kilenc olyan férfit fedeztek fel, akinél a normális XY helyett XYY kromoszómái találtak. Egy nottinghami börtönben például a 180 cm-nél magasabb férfiak egyötöde XYY-os volt. Ebtől arra következtettek, hogy a fölös Y kromoszóma a magas termeten kívül agresszivitást, szexuális bűnözésre való hajlamot, támadó magatartást okozhat. Azt a gyilkost, aki Chicagóban nyolc ápolónőt ölt meg, szintén megvizsgálták, neki ugyancsak XYY kromoszómája volt.

Megtaláltuk a bűnözés kulcsát? Ezután már a bíróságnak meg kell vizsgálnia a sejttani leletet is, mielőtt valakit elítél? Ez nem vicc! Az Egyesült Államokban 1968-ban tárgyalták egy ilyen fölös kromoszómás vádlott ügyét, ezt a biológiai rendellenességet figyelembe is vették a bizonyítékok között, és a vádlottat fel is mentették. Más ügyben viszont egy Los Angeles-i bíró kijelentette, hogy a fölös ivari kromoszóma káros hatását még nem bizonyították be tudományosan, és az XYY tünetcsoportot nem lehet bűncselekmények jogi, törvény előtti mentségére felhasználni. Ez mindenesetre megnyugtató!